Tisztelt
Doktor Nő,
85 éves Nagyapámat kb. 4 héttel ezelőtt
műtötték sérvkizáródással. Közben kisebb tüdőgyulladás is
jelentkezett nála, nagyon rossz állapotban volt, csoda, hogy
túlélte. Egy hétig volt intenzív osztályon élet-halál között,
majd intenzív traumás részleg, végül sebészet. Az elvégzett
komoly műtétek és a kezdeti nagyon rossz állapota ellenére,
mondhatni mára viszonylag "jó" állapotban van. Jelenleg
24 órás felügyelet mellett otthonában ápoljuk. Mára annyira
összeszedte magát, hogy már kicsit járkálni-mászkálni is tud. A
probléma, hogy pszichésen rosszabb állapotban van mint
fizikailag. Feleségét nemrég vesztette el, életkedve szinte
semmi. Pszichiáter sem tudott a kedélyállapotán javítani. Az a
fajta, aki ha nincs mellette a párja, akkor mondhatnak neki
bármit, sajnos depressziós marad.
A probléma amivel
kapcsolatos a kérdésem, hogy néha nagy valószínűséggel
pánikrohamként rátör erős fulladási roham. (Nemrég még
lélegeztető gépen volt, oxigént is adagoltak neki emiatt) Ez
a fulladás amellett, hogy borzasztó rémisztő tud lenni, (15-20
másodpercre leáll a légzése, kidülled a szeme, levegő se ki, se
be... fuldoklik, kicsit megindul, aztán megint leáll...mentő
kihív, nem találnak semmit és feltételezik, hogy pánikroham...
egy hét múlva ismét ugyanez) nagyon megviseli őt is. Kérdezem,
ilyen roham esetén (mint a helyszínen jelenlévők) mit tudunk mi
tenni, hogy segítsük a légzését és esetleg beindítsuk azt?
Köszönettel, Zoltán
|