A betegség lényege

Köznyelven fülcsengésnek nevezett jelenség valójában számos, különböző betegség tünete lehet. Egy vagy mindkét fülben hallható, állandó vagy pulzáló, halk vagy hangos,  mély vagy magas, éles hang, ami  zúgás, sistergés, sípolás, búgás, kattogás formájában jelentkezik, és lehet hullámzó intenzitású is. A felnőtt népesség 8-10%-a szenved 3 hónapnál hosszabb idejű fülzúgástól.

A fülzúgások kis része ún. objektív, azaz külső vizsgáló számára is hallható, nagyobb részben szubjektív, csak a beteg számára hallható hangjelenség.

A betegség okai:

a hallórendszer eltérése a külső hallójárattól a közép-, és belső fülön át a hallóideg, illetve az agy hallásban résztvevő területéig, a háttérben szív-, és érrendszeri betegségek, hormonális eltérések (pl pajzsmirigy betegség) , gyulladások, daganatok, nyakcsigolya rendellenesség állhat. Zajártalom vagy bizonyos gyógyszerek nemkívánatos hatása is lehet a fülzúgás. Előjelezheti az időskori halláscsökkenést. Fontos tudni, hogy a fülzúgás nemcsak az időskor gyakori panasza, fiatalabb korban is gyakran előforduló tünet a túlzásba vitt fülhallgatón keresztüli zenehallgatás, a koncertek, szórakozóhelyek káros hangereje miatt. Kimutatták azt is, hogy az apró, fülbe dugható hangszórók hosszabb távon károsabbak, mint a régebbi típusú, fülkagylóra helyezett fejhallgatók.

Az esetek jó részében a fülzúgás valódi oka a gondos kivizsgálás ellenére sem deríthető ki, és ilyenkor nem is jele súlyos betegségnek. A hosszan fennálló, hagyományos kezelésre nem reagáló fülzúgás egy sor mentális, pszichés probléma forrása lehet: szorongást, depressziót, figyelem- és koncentrációs zavart eredményezhet.

A fülzúgás eredete

Habár a fülünkben halljuk, a zúgás forrása az agyban a hallókéreg  idegsejtjeinek hálózata.  Az, hogy a hallókéreg és a belső fülben található hallásérzékelő szőrsejtek pontosan hogyan hatnak egymásra, és az érzéksejtek vagy a hallóideg, hallópálya károsodása milyen módon generál  hangot, ennek pontos mechanizmusa még ma sem ismert pontosan, több lehetséges teóriát is vizsgálnak a tudósok.

Diagnosztika

Az előbb említett számos kiváltó ok miatt a fül-orr-gégészeti kivizsgáláson kívül szükség lehet belgyógyászati, ideggyógyászati, reumatológiai, szemészeti vizsgálatra is. Belgyógyász foglalkozik a szív-, érrendszeri betegségekkel, itt az első lépés az ismételt vérnyomásellenőrzés, hiszen a fülzúgás egyik leggyakoribb oka a kezdődő magas vérnyomás betegség.  A fül-orr-gégészeti kivizsgálás része lehet gépi hallásvizsgálat elvégzése, mert sok esetben – akár észrevétlenül is – halláscsökkenés is kísérheti a fülzúgást. A képalkotó vizsgálatok közül az ún. koponya MRI segíthet tisztázni a koponyacsonton belüli eltérést, illetve nyaki gerinc röntgen a nyakcsigolyák kóros elváltozását.

Kezelés

Amennyiben sikerül a kiváltó okot megtalálni, értelemszerűen ennek kiküszöbölése eredményezheti a fülzúgás megszűnését. Amikor a gondos kivizsgálás ellenére sem találunk nyilvánvaló betegséget, akkor is megkísérelhető a zavaró hang befolyásolása. Többféle hatásmechanizmusú kezelés létezik. Vannak eredmények  a dobhártyára adott lasersugár kezeléssel, a belső fül apró ereinek keringését javító mágnesterápiával,valamint hangterápiával, melynek során kis készülékkel bizonyos frekvenciájú hangot adva „kifárasztható” a belső zúgás. Az újabb terápiás próbálkozások arra irányulnak, hogy közvetlenül a hang létrehozásában szereplő idegsejtek hálózatára hatva sikerüljön „elfelejtetni” a kóros működést. Ezt a hatást közvetlenül elektromos, illetve közvetve hanginger alkalmazásával érhetjük el.

Megelőzés

A fülzúgás leggyakoribb okai között szereplő zajártalom lehetőség szerinti kerülése, munkavédelmi csillapító eszközök alkalmazása, távolodás a zajforrástól, hangerő mérséklése a legfontosabbak. A fülhallgatós zenehallgatást kerülendő, rendszeres időközönként pihenőidők beiktatása szükséges. Az erős zajra mindenki különböző mértékben érzékeny.

Ismert tény, hogy rendszeres testmozgással, sportolással hatékonyan előzhetők meg a szív-, érrendszeri és mozgásszervi betegségek, amelyek szintén „főbűnösök” lehetnek a tartós, kellemetlen fülzúgás kialakulásában.

Köznyelven fülcsengésnek nevezett jelenség valójában számos, különböző betegség tünete lehet. Egy vagy mindkét fülben hallható, állandó vagy pulzáló, halk vagy hangos,  mély vagy magas, éles hang, ami  zúgás, sistergés, sípolás, búgás, kattogás formájában jelentkezik, és lehet hullámzó intenzitású is. A felnőtt népesség 8-10%-a szenved 3 hónapnál hosszabb idejű fülzúgástól.

A fülzúgások kis része ún. objektív, azaz külső vizsgáló számára is hallható, nagyobb részben szubjektív, csak a beteg számára hallható hangjelenség.

A hallórendszer eltérése a külső hallójárattól a közép-, és belső fülön át a hallóideg, illetve az agy hallásban résztvevő területéig, a háttérben szív-, és érrendszeri betegségek, hormonális eltérések (pl pajzsmirigy betegség) , gyulladások, daganatok, nyakcsigolya rendellenesség állhat. Zajártalom vagy bizonyos gyógyszerek nemkívánatos hatása is lehet a fülzúgás. Előjelezheti az időskori halláscsökkenést. Fontos tudni, hogy a fülzúgás nemcsak az időskor gyakori panasza, fiatalabb korban is gyakran előforduló tünet a túlzásba vitt fülhallgatón keresztüli zenehallgatás, a koncertek, szórakozóhelyek káros hangereje miatt. Kimutatták azt is, hogy az apró, fülbe dugható hangszórók hosszabb távon károsabbak, mint a régebbi típusú, fülkagylóra helyezett fejhallgatók.

Az esetek jó részében a fülzúgás valódi oka a gondos kivizsgálás ellenére sem deríthető ki, és ilyenkor nem is jele súlyos betegségnek. A hosszan fennálló, hagyományos kezelésre nem reagáló fülzúgás egy sor mentális, pszichés probléma forrása lehet: szorongást, depressziót, figyelem- és koncentrációs zavart eredményezhet.

A fülzúgás eredete

Habár a fülünkben halljuk, a zúgás forrása az agyban a hallókéreg  idegsejtjeinek hálózata.  Az, hogy a hallókéreg és a belső fülben található hallásérzékelő szőrsejtek pontosan hogyan hatnak egymásra, és az érzéksejtek vagy a hallóideg, hallópálya károsodása milyen módon generál  hangot, ennek pontos mechanizmusa még ma sem ismert pontosan, több lehetséges teóriát is vizsgálnak a tudósok.

Az előbb említett számos kiváltó ok miatt a fül-orr-gégészeti kivizsgáláson kívül szükség lehet belgyógyászati, ideggyógyászati, reumatológiai, szemészeti vizsgálatra is. Belgyógyász foglalkozik a szív-, érrendszeri betegségekkel, itt az első lépés az ismételt vérnyomásellenőrzés, hiszen a fülzúgás egyik leggyakoribb oka a kezdődő magas vérnyomás betegség.  A fül-orr-gégészeti kivizsgálás része lehet gépi hallásvizsgálat elvégzése, mert sok esetben – akár észrevétlenül is – halláscsökkenés is kísérheti a fülzúgást. A képalkotó vizsgálatok közül az ún. koponya MRI segíthet tisztázni a koponyacsonton belüli eltérést, illetve nyaki gerinc röntgen a nyakcsigolyák kóros elváltozását.

Amennyiben sikerül a kiváltó okot megtalálni, értelemszerűen ennek kiküszöbölése eredményezheti a fülzúgás megszűnését. Amikor a gondos kivizsgálás ellenére sem találunk nyilvánvaló betegséget, akkor is megkísérelhető a zavaró hang befolyásolása. Többféle hatásmechanizmusú kezelés létezik. Vannak eredmények  a dobhártyára adott lasersugár kezeléssel, a belső fül apró ereinek keringését javító mágnesterápiával,valamint hangterápiával, melynek során kis készülékkel bizonyos frekvenciájú hangot adva „kifárasztható” a belső zúgás. Az újabb terápiás próbálkozások arra irányulnak, hogy közvetlenül a hang létrehozásában szereplő idegsejtek hálózatára hatva sikerüljön „elfelejtetni” a kóros működést. Ezt a hatást közvetlenül elektromos, illetve közvetve hanginger alkalmazásával érhetjük el.

Megelőzés

A fülzúgás leggyakoribb okai között szereplő zajártalom lehetőség szerinti kerülése, munkavédelmi csillapító eszközök alkalmazása, távolodás a zajforrástól, hangerő mérséklése a legfontosabbak. A fülhallgatós zenehallgatást kerülendő, rendszeres időközönként pihenőidők beiktatása szükséges. Az erős zajra mindenki különböző mértékben érzékeny.

Ismert tény, hogy rendszeres testmozgással, sportolással hatékonyan előzhetők meg a szív-, érrendszeri és mozgásszervi betegségek, amelyek szintén „főbűnösök” lehetnek a tartós, kellemetlen fülzúgás kialakulásában.